Saturday 21 August 2010

Şah



Eu mut o zi albă, el mută o zi neagră.
Eu înaintez cu un vis, el mi-l ia la război...

Sunday 15 August 2010

behind


You're waiting for a train... A train that will take you far away. 

You know where you hope this train will take you.

But you can't be sure.

But it doesn't matter? How could it not?

Saturday 7 August 2010

.


Sometimes, a melody can strip you naked.

I've seen it.


Wednesday 4 August 2010

leon


and those who fear are lost.

Sunday 1 August 2010

A mágusok útja


Mindez régen volt, emlékszem én, 

És megtenném újra, de vegyétek észbe

Ezt vegyétek észbe

Ezt: miért vezettek végig ezen az úton,

Születésért vagy Halálért? Volt Születés, igaz, 

Bizonyítékot kapunk rá, s nem kétes, láttam

születést, halált,

De azt hittem, különböznek egymástól, ez a Születés

Kemény és keserű haldoklás volt nekünk, olyan volt

mint a Halál, a mi halálunk.

Visszatértünk székhelyünkre, ezekbe a Királyságokba,

De itt nincs többé nyugtunk, a régi függelemben,

Köröttünk idegen nép csüng istenein.

Másféle halálnak örülnék.

the big time


How many times do we get shaken to the core?

Seems manifolded, however belated.

Friday 23 July 2010

naftalin




jobb lett volna


jobb lett volna fújnom hetyke dallamot,

s neked - rekedt harmonikán vígat játszanod,


mezőn ölelkezve nyári éjszakán,

elveszteni hajamba font selyempántlikám,


ringatni ölemben kisded gyermeked,

beosztani gonddal szűkös pénzedet,


temetőbe járni gyásznap délután,

elmerengeni a vadon nőtt fehérorgonán.

Saturday 17 July 2010

sztavrogin



          Drága Darja Pavlovna, 

          Maga egyszer ápolónőnek akart hozzám jönni, és ígéretemet vette, hogy küldjek magáért, amikor kell majd. Én elutazom két nap múlva, és nem térek vissza. Akar velem jönni?

          Tavaly én, mint Herzen, beiratkoztam Uri kanton polgárai közé, és ezt nem tudja senki. Ott már vásároltam egy kis házat. Nekem még van tizenkétezer rubelem, elutazunk, és ott fogunk élni örökké. Én nem akarok soha sehová elutazni.

          Nagyon unalmas hely, szurdok: a hegyek korlátozzák a látást meg a gondolatot. Nagyon komor, én csak azért, mert volt egy kis ház eladó. Ha magának nem tetszik, eladom, és másikat veszek másik helyen.

          Én nem vagyok egészséges, de remélem, az ottani levegővel megszabadulok a hallucinációtól. Ez fizikailag, erkölcsileg pedig mindent tud, de vajon mindent-e?

          Sokat elmondtam magának az életemből. De nem mindent. Még magának sem mindent! Itt jegyzem meg, hogy lelkiismeretem szerint bűnös vagyok feleségem halálában. Azóta nem találkoztam magával, ezért jelentem ezt ki. Bűnös vagyok Lizaveta Nyikolajevnával szemben is, de itt tudja, mi volt, itt maga majdnem mindent megjósolt.

          Jobb, ha nem jön. Az, hogy magamhoz hívom, szörnyű aljasság. Meg aztán miért temesse el velem az életét? Maga drága nekem, és bánatomban mindig jó volt maga mellett lennem: maga volt az egyetlen, aki előtt hangosan tudtam magamról beszélni. Ebből semmi sem következik. Saját maga ajánlkozott ápolónőnek - ez a maga kifejezése, de mire ekkora áldozat? Azt is értse meg, hogy én nem sajnálom magát, ha hívom, és nem tisztelem, ha várom. Pedig hívom is, és várom is. Mindenesetre szükségem van a maga válaszára, mert nagyon hamar el kell utazni. Abban az esetben egyedül utazom el.

          Én semmit sem remélek Uritól, egyszerűen megyek. Nem szándékosan választottam azt a zord helyet. Oroszországhoz semmi sem köt, benne nekem minden ugyanolyan idegen, mint másutt. Igaz, benne kevésbé szerettem élni, de még benne sem tudtam meggyűlölni semmit!

          Én mindenütt próbára tettem az erőmet. Ezt maga tanácsolta nekem, hogy megismerjem magamat. Erőm a magam számára és a fitogtatás céljából rendezett próbákon, ugyanúgy, mint egész eddigi életem során, határtalannak bizonyult. A maga szeme láttára elviseltem bátyjától a pofoncsapást, nyilvánosan bevallottam a házasságomat. De hogy mire használjam fel ezt az erőt - ezt sohase láttam, most sem látom, ellenére a maga svájci helyesléseinek, amelyeknek hittem. Én ugyanúgy, mint eddig is mindig, tudok kívánni jó dolgot cselekedni, és ettől élvezetet érzek, ugyanakkor kívánom a rosszat is, és ugyancsak élvezetet találok benne. De egyik érzés is, a másik is változatlanul túlságosan sekélyes, nagyon erős pedig sohasem szokott lenni. Az én vágyaim túlságosan erőtlenek, nem tudnak vezérelni. Egy szálfán át lehet úszni a folyón, de egy forgácson nem. Ezt azért, nehogy azt gondolja, hogy valamiféle reményekkel utazom Uriba.

          Változatlanul senkit sem okolok. Kipróbáltam a nagy kicsapongást, és abban fecséreltem az erőimet, de én nem szeretem és nem akartam a kicsapongást. Maga az utóbbi időben figyelt engem. Tudja-e, hogy én még a mi nihilistáinkra is haraggal tekintettem, mert irigyeltem őket a reményeikért? De maga hiába félt: én nem lehettem a társuk, mert nem osztoztam velük semmiben. A nevetség kedvéért, gúnyból pedig szintén nem lehettem, de nem azért, mert féltem a nevetségestől - én sohasem ijedhetek meg a nevetségestől -, hanem azért, mert mégiscsak megvannak bennem a rendes ember szokásai, és undorodtam őtőlük. De ha jobban haragszom rájuk, és jobban irigylem őket, akkor talán csakugyan velük tartok. Ítélje meg, mennyire könnyű volt nekem, és mennyit vergődtem.

          Drága barátom, Gyöngéd és nagylelkű lény, akit én megfejtettem! Még talán arról ábrándozik, hogy annyi szeretetet ad nekem, és szép lelkéből annyi széppel áraszt el, hogy azt reméli, ezzel végre valami célt tűz elém? Nem, jobb, ha óvatosabb lesz: az én szeretetem ugyanolyan sekélyes lesz, mint én magam, és maga boldogtalan lesz. A bátyja azt mondta nekem, hogy az, aki elveszti kapcsolatát a földjével, az elveszti az isteneit is, vagyis minden célját. Mindenről vég nélkül lehet vitatkozni, de énbelőlem csak tagadás fakad, de minden nagyvonalúság és minden erő nélkül. Sőt még tagadás sem fakad. Mindig minden kicsinyes volt és bágyatag. A nagyvonalú Kirillov nem bírta elviselni az eszmét, és - főbe lőtte magát, de én látom, hogy ő azért volt nagyvonalú, mert elvesztette a józan eszét. Én sohasem tudom elveszíteni a józan eszemet, és sohasem tudok hinni egy eszmében olyan mértékben, mint ő. Még elfoglalni sem tudom magamat egy eszmével olyan mértékben. Én soha, soha nem tudnám főbe lőni magamat!

         Én tudom, hogy nekem meg kellene ölnöm magamat, el kellene törölnöm magamat a föld színéről, mint egy galád férget, de én félek az öngyilkosságtól, mert félek nagyvonalúságot mutatni. Tudom, hogy ez megint csalás lenne - az utolsó csalás a csalások végtelen sorában. De mi haszna becsapni magamat, csak azért, hogy megjátsszam a nagyvonalúságot? Méltatlankodás és szégyen énbennem sohasem lehet, következésképpen kétségbeesés sem.

           Bocsássa meg, hogy ilyen sokat írok. Magamhoz tértem, és ez önkéntelenül jött. De hát így száz oldal is kevés, és tíz sor is elég. Tíz sor is elég ahhoz, hogy ápolónőnek hívjam.

          Én azóta, mióta eljöttem hazulról, a hatodik állomáson lakom az állomásfőnöknél. Öt évvel ezelőtt, Pétervárott, a korhelykedés idején jöttem össze vele. Azt, hogy itt lakom, senki sem tudja. Az ő nevére írjon. Mellékelem a címet.

Nyikolaj Sztavrogin

Thursday 15 July 2010

lucky 77


tudod, mindig azt hiszem, hogy na mostantól aztán más leszek, minden más lesz és igen, kellett rá várni.

de nem. legtöbbször meg sem tudom fogalmazni, amit gondolok. most sem.

állítólag sokmindent érezhetsz egyszerre, ami nem egy gond. a gondok ott kezdődnek, amikor ezt is, meg azt is kell hallgasd, s elhallgattatni meg nem tudod egyiket sem, mégpedig azért, mert fogalmad sincs, hogy kire és mire hallgass. na de hibázhatunk, nem? hát persze... de nem a végtelenségig és ami igazán zavar, az az, hogy nem akarok többet rosszul dönteni. 

mikor kisebb voltam, tisztán láttam. azért, mert az orrom hegyéig láttam. ez pedig nem tarthat örökre.

kifulladtam, mikor elhatároztam, hogy nem fogok többet fulladozni valaki mellett. nem volt hiba a döntésben, és egészségesen meggyászoltam az elhatározást, így vagy úgy, volt egy teljesen követhető koreográfiája a folyamatnak. akkor nem vettem észre, mert közben ismét nézegettem az orrom hegyét. egy perc nyugtom sem volt előre- meg visszakukucskálni.

s most előttem áll másfél hónap. meg egy egész élet.

és az orrom hegyéig látom azt, ami be fog következni. mert egyelőre csak visszafele látok. nem semmi. sőt. 

a párnám a legokosabb. ismeri minden álmomat. az se semmi. nem mintha én nem ismerném őket, de azért mégis, töredékekben maradnak meg az én emlékezetemben, s hol van Freud, hogy okoskodjon nekem? úgyse menne semmire velem, s úgyse hagynám, hogy zagyváljon nekem, please... 

a 65.ik zsoltárban az áll, hogy 'tűzön és vizen kell átmenned, hogy enyhülést találj'. nagymamám imádságos könyvében olvastam, amit pár hete találtam meg. szomorú módon, arra jövök rá minél többet olvasok belőle, hogy aminek örvendek, az nem jelent majd túl sokat egy adott ponton. de attól még esendő ember maradok. 

egy esendő ember, aki végre megszólalt.

left and right, what's right and howcome it becomes wrong?


i know, we have to choose our battles. and lately i've been choosing what cannot be fought anymore.

we live for these collisions, right? AM i wrong

it's the bread and butter, no, wait, the toast of every morning. sunny sides up.

and before you guess wrong, this is not sarcasm used as a defense mechanism.

no. i'm not that predictable.

how did it come to this?

how can something so right seem wrong, and something wrong feel this right?

they should make pills for this, i suppose. one day they will. but by that time such questions will become obsolete and no one will bother asking them.

maybe when someone reads rilke or garcia lorca he'll say: 'oh yes, it could happen again'.

well, it won't. that's the upside. the sunny side, up, for every time we got lost.

Monday 12 July 2010

gorecki


it would seem you pave my way, Aquarius.
with bonfires lit up.

Wednesday 7 July 2010

how I recognized mary


she longed for such comfort now, for time and events to be at least partially 

subject to control.

she sleepwalked from moment to moment, 

and whole months slipped by without memory

without bearing the faintest imprint

of her conscious will.

cesare pavese


you are constantly off balance.

nothing is yours except the essential things

- air, sleep, dreams, the sea, the sky -

all things tending towards the eternal or what we imagine of it.


Monday 5 July 2010

előttem az élet

Semmi se fehér vagy fekete, 

és ami fehér, az gyakran fekete, csak titkolja,

és a fekete meg néha fehér, csak átverték.

Sunday 4 July 2010

a szegény bűnös

Van Jeruzsálem,

ami messzi közelség,

ami közeli messziség.

Ellipszis.


Saturday 3 July 2010

A szelíd teremtés

Reggel nyolc óra tájban ébredtem fel, a szobában már majdnem egészen világos volt.

Hirtelen ébredtem, teljes öntudattal, szememet is hirtelen nyitottam ki.

Feleségem az ablaknál állt, s a revolvert szorongatta.

Nem vette észre, hogy felébredtem és nézem. 

Egyszerre csak láttam, hogy közeledik hozzám, kezében a revolverrel.

Gyorsan behunytam a szememet, és mély alvást színleltem.


Ő odaért az ágyamhoz, és fölém hajolt. Mindent hallottam, halálos csönd volt, 

de én hallottam ezt a csöndet. Egy váratlan, görcsös mozdulat - és én, akaratom ellenére,

minden erőfeszítésem ellenére, hirtelen felnyitottam szememet.

Feleségem egyenesen rám nézett, egyenesen a szemembe, 

a revolver pedig már halántékom közvetlen közelében volt.

Tekintetünk találkozott.

De legföljebb egy másodpercig néztünk egymásra.

Én irtózatos igyekezettel megint behunytam a szememet, 

és abban a pillanatban lelkem minden erejével elhatároztam, hogy bármi vár is rám,

többé már nem nyitom fel szememet, többé meg se moccanok...


Még mindig változatlan, halálos csönd volt. 

Hirtelen a fegyver hideg csövének érintését éreztem halántékomon a hajam között.

Önök most azt kérdik tőlem: reméltem-e, hogy megmenekülök?...

Egész lényemmel éreztem, hogy abban a pillanatban félelmetes párviadal,

élet-halálharc folyik közöttünk... 

Én tudtam ezt, és ő is tudta, ha kitalálta a valóságot: hogy nem alszom.


Az is lehet, hogy mindez nem így volt, lehet, hogy akkor nem is gondoltam erre,

de mégis így kellett lennie, 

mert később egész életemben egyebet sem tettem, 

mint szüntelenül csak erre gondoltam.

Wednesday 30 June 2010

it's not a war...


első szó: néha nehéz a testem. kőtest.
második szó: testemhez láncoltan vagyok zengő elítélt.
harmadik szó: ha repülni akarok magammal vonszolom szegény félig hozzámnőtt
félig hozzámragadt mostohaikrem.
negyedik szó: béna vagyok testem nélkül. nem tudlak megöntözni összetintázni kimosni
betiltani.
ötödik szó: nem lennék testem nélkül.vagy csak vele vagyok nemlétező.
hatodik szó: nem élek szimbiózisban testemmel. folyton elárul.
hetedik szó: a földbe hegesztett lábnyomot megtölti az eső s ha elveszett az ajtó kulcsa
át kell szökni a kerítést s fel kell feszíteni a zárat. testem szerint. elhiszem neki. vele repülök
tovább a kerítés mentén.

(hét szó a testről)

Thursday 17 June 2010

Rejoyce!!!


I think I'm back
Yes, to stay.
I dream of cities. Far, really far away. No, not when it's night.
But it is disturbing, I never dream of faraway places. Not when it's day.
That's what I'm hiding and fighting to say.
I wish for a place where everything can stay.
Motionless. 

Monday 5 April 2010

monday morning blues

...and he tasted like dried apricots...

Wednesday 24 March 2010

flower and cronopio


a cronopio runs across a solitary flower in the middle of the fields.

at first, he's about to pull it up,

but then he thinks, 

this is a useless cruelty, 

and he gets down on his knees beside it and plays lightheartedly with the flower,

he caresses the petals, he puffs at it until it dances,

he buzzes at it like a bee, he inhales its perfume and finally, 

he lies down under the flower and falls asleep, 

enveloped in a profound peace.


the flower thinks: 'he's like a flower'.


Friday 19 March 2010

glück


how the sun forgets to shine, 
and the moon forgives our crime.
we're all mad here.

Wednesday 3 February 2010

to have no other



I was lookin' back to see if you were lookin' back at me
To see me lookin' back at you

Tuesday 2 February 2010

ignotus



Minden tettem emberi
Megtanultam rejteni
Lelkemben a gyermeket
De odaadom magamat
Annak aki megszeret.

Saturday 30 January 2010

fugit irreparabile tempus


You know it's getting hard to fly.

Wednesday 20 January 2010

Sunday 17 January 2010

Saturday 16 January 2010

Bourbon Baby- The Sequel


Good to see You again.
I only talk to you sometimes.
And though I ask for help in riddles,
It is,
Clearer in my mind,
Clearer in my mind.

Saturday 9 January 2010

Wonderland

   Read the directions and directly you will be directed in the right direction.