Reggel nyolc óra tájban ébredtem fel, a szobában már majdnem egészen világos volt.
Hirtelen ébredtem, teljes öntudattal, szememet is hirtelen nyitottam ki.
Feleségem az ablaknál állt, s a revolvert szorongatta.
Nem vette észre, hogy felébredtem és nézem.
Egyszerre csak láttam, hogy közeledik hozzám, kezében a revolverrel.
Gyorsan behunytam a szememet, és mély alvást színleltem.
Ő odaért az ágyamhoz, és fölém hajolt. Mindent hallottam, halálos csönd volt,
de én hallottam ezt a csöndet. Egy váratlan, görcsös mozdulat - és én, akaratom ellenére,
minden erőfeszítésem ellenére, hirtelen felnyitottam szememet.
Feleségem egyenesen rám nézett, egyenesen a szemembe,
a revolver pedig már halántékom közvetlen közelében volt.
Tekintetünk találkozott.
De legföljebb egy másodpercig néztünk egymásra.
Én irtózatos igyekezettel megint behunytam a szememet,
és abban a pillanatban lelkem minden erejével elhatároztam, hogy bármi vár is rám,
többé már nem nyitom fel szememet, többé meg se moccanok...
Még mindig változatlan, halálos csönd volt.
Hirtelen a fegyver hideg csövének érintését éreztem halántékomon a hajam között.
Önök most azt kérdik tőlem: reméltem-e, hogy megmenekülök?...
Egész lényemmel éreztem, hogy abban a pillanatban félelmetes párviadal,
élet-halálharc folyik közöttünk...
Én tudtam ezt, és ő is tudta, ha kitalálta a valóságot: hogy nem alszom.
Az is lehet, hogy mindez nem így volt, lehet, hogy akkor nem is gondoltam erre,
de mégis így kellett lennie,
mert később egész életemben egyebet sem tettem,
mint szüntelenül csak erre gondoltam.
No comments:
Post a Comment