Monday, 12 July 2010

gorecki


it would seem you pave my way, Aquarius.
with bonfires lit up.

Wednesday, 7 July 2010

how I recognized mary


she longed for such comfort now, for time and events to be at least partially 

subject to control.

she sleepwalked from moment to moment, 

and whole months slipped by without memory

without bearing the faintest imprint

of her conscious will.

cesare pavese


you are constantly off balance.

nothing is yours except the essential things

- air, sleep, dreams, the sea, the sky -

all things tending towards the eternal or what we imagine of it.


Monday, 5 July 2010

előttem az élet

Semmi se fehér vagy fekete, 

és ami fehér, az gyakran fekete, csak titkolja,

és a fekete meg néha fehér, csak átverték.

Sunday, 4 July 2010

a szegény bűnös

Van Jeruzsálem,

ami messzi közelség,

ami közeli messziség.

Ellipszis.


Saturday, 3 July 2010

A szelíd teremtés

Reggel nyolc óra tájban ébredtem fel, a szobában már majdnem egészen világos volt.

Hirtelen ébredtem, teljes öntudattal, szememet is hirtelen nyitottam ki.

Feleségem az ablaknál állt, s a revolvert szorongatta.

Nem vette észre, hogy felébredtem és nézem. 

Egyszerre csak láttam, hogy közeledik hozzám, kezében a revolverrel.

Gyorsan behunytam a szememet, és mély alvást színleltem.


Ő odaért az ágyamhoz, és fölém hajolt. Mindent hallottam, halálos csönd volt, 

de én hallottam ezt a csöndet. Egy váratlan, görcsös mozdulat - és én, akaratom ellenére,

minden erőfeszítésem ellenére, hirtelen felnyitottam szememet.

Feleségem egyenesen rám nézett, egyenesen a szemembe, 

a revolver pedig már halántékom közvetlen közelében volt.

Tekintetünk találkozott.

De legföljebb egy másodpercig néztünk egymásra.

Én irtózatos igyekezettel megint behunytam a szememet, 

és abban a pillanatban lelkem minden erejével elhatároztam, hogy bármi vár is rám,

többé már nem nyitom fel szememet, többé meg se moccanok...


Még mindig változatlan, halálos csönd volt. 

Hirtelen a fegyver hideg csövének érintését éreztem halántékomon a hajam között.

Önök most azt kérdik tőlem: reméltem-e, hogy megmenekülök?...

Egész lényemmel éreztem, hogy abban a pillanatban félelmetes párviadal,

élet-halálharc folyik közöttünk... 

Én tudtam ezt, és ő is tudta, ha kitalálta a valóságot: hogy nem alszom.


Az is lehet, hogy mindez nem így volt, lehet, hogy akkor nem is gondoltam erre,

de mégis így kellett lennie, 

mert később egész életemben egyebet sem tettem, 

mint szüntelenül csak erre gondoltam.